top of page
  • Szerző képeBeloRe

Egy jó anya tisztaságot tart. Vagy mégsem...?


Emlékszem arra, amikor egyszer, még kezdő kismamaként olvastam egy híresebb anyuka sorait. Azt írta, hogy ő minden nap felporszívózza és felmossa a lakást, fertőtleníti a fürdőszobát és minden gyerekruhát alaposan kivasal a bacik ellen. Akkor rettentően vacakul éreztem magamat ettől, mert én meg sajnos menthetetlenül szétszórt vagyok. Tökéletesen alkalmatlan a pedáns rendre.


Azóta már tudom, hogy hatalmas szerencse, hogy annyira azért mégsem rágott a bűntudat, hogy a négy sarkamból kifordulva háborút hirdessek a lakásomban éldegélő baktériumok - és miegyebek - ellen. A tudomány mai állása szerint ugyanis a túlzásba vitt takarítás extrém módon a visszájára tud elsülni.


A lényeget a "higiénia hipotézis" fogalmazza meg.


Eszerint feltételezhető, hogy ha az ember kisgyermekkorban nem találkozik mindenféle mikrobákkal, fertőző ágensekkel, allergénekkel és parazitákkal, az jelentősen rontja az immunrendszere fejlődését.


A nem megfelelően tréningezett immunrendszer aztán sokkal nagyobb hajlamot mutat arra, hogy ártalmatlan dolgokra támadjon rá - például tejfehérjére, pollenekre. Ezt nevezzük ugye allergiának: amikor a szervezetünk úgy viselkedik bizonyos anyagokkal szemben, mintha azok veszélyes, elpusztítandó dolgok lennének.


Rossz hír, hogy ennél sajnos sokkal szerencsétlenebb kimenetele is lehet az immunrendszer félrekalibráltságának. Amikor a védekező rendszerünk a saját testi sejtjeinket is célkeresztbe veszi, az lesz az autoimmun betegség. Ide tartozik egyebek mellett a hashimoto és az 1-es típusú cukorbetegség is.



Kedves anyukák, szerintem dőljetek kicsit hátra - a gyermeket nem fogja megenni a kosz.


Nem kell mániákus tisztaságot tartani, naponta domestossal felmosni, állatokat karnyújtásnyi távolságra tartani, a cumisüveget 100 fokon fertőtleníteni. És főleg nem kell kimosott ruhákat vasalni. (Igen, talán kissl pikkelek a vasalásra, de amúgy tényleg a világ egyik legfeleslegesebb tevékenysége, nem...?!)


Az én személyes hitvallásom szerint, ha a játszótéren ér minket a tízórai, akkor piff neki, egyen koszos kézzel. Túrja a földet foggal, vegye a macska farkát a szájába, ölelgessen csirkéket, puszilgasson köveket. Bánom is én, csak legyen úgy igazán gyerek, és élje nagykanállal a gondtalan totyogó életet.


Amúgy, a mindenféle lelkis indoklásokon felül ez hatalmas win-win helyzet is egyben. Ő játszhat és tapasztalhat, nekem pedig 1) nem kell cseléddé válni, és 2) másodpercenként rikácsolni, hogy mit ne csináljon.


Ja és még valami.


Egy nagyon hasznos life hack arra az esetre, ha a gyerekedet drága ruhákba öltözteted, és nem szeretnéd, hogy tönkretegye azokat: egy gyereknek ne vegyél drága cuccokat. Öltöztetni lehet barbie babát vagy csivavát, a gyerek meg hadd fetrengjen a sárban. Az a 'dóga.


Ha pedig végképp bírsz a túltengő gondoskodó ösztöneiddel, sokkal inkább érdemes belsőleg támogatnod a családod egészségét.

16 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page